Az Országos Vízjelző Szolgálat történte
Az egykori és a mai Magyarország földrajzi helyzete és vízrajzi adottságai egyértelműen meghatározták és természetesen ma is meghatározzák a hidrológia szerepét és fontosságát. Az ország a Duna vízgyűjtőjének és a Kárpát-medencének közepén helyezkedik el. Síkvidéken a környező magas hegyekből lezúduló árvizek elleni védekezés, a száraz időszakokban pedig a kisvízi készletekkel való észszerű gazdálkodás, a víz ellen és a vízért való küzdelem jellemezte azt a több mint egy évezredet, amelyet a magyarság a Kárpát-medencében ezideig eltöltött.
Az első dunai árvízi feljegyzés 1012-ből való, mely árvíznél „számtalan ember, barom és épület veszett oda”. A legrégebbi vízállás-feljegyzéseink az 1693/94 évi árhullámról vannak. A vízállások rendszeres észlelése a Dunán 1823-ban a pozsonyi és a budai, a Tiszán pedig 1833-ban a szegedi vízmércéken indultak meg. A Kiegyezés időszakában már 57 helyen folyt rendszeres vízállás-észlelés. Hamarosan megindult a vízállások közlése az érdekeltek számára, vagyis a vízjelzés. A Tiszánál már 1856-ban megindult, egyelőre csak árvizek idején, de 1886-tól már naponként küldték szét a vízállásokról szóló értesítést.
Az idők során egyre szerteágazóbbá váló, több intézmény által végzett vízrajzi tevékenység, az ismétlődő árvizek jelzése és előrejelzése, egyre jobban előtérbe helyezte egy központi szervezet felállításának a szükségességét. Az 1876. február-márciusi dunai jeges árvíz és az 1879. márciusi tiszai árvíz halaszthatatlanná tette az egységes vízrajzi szolgálat kialakítását. Végül Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszter 1007/1886 sz. rendeletével 1886. május 1-jén a minisztérium szervezetének részeként megkezdte munkáját a Vízrajzi Osztály, amelynek első vezetője a kor egyik vezető szakembere, Péch József lett.
A vízrajzi feladatok központosítása tehát szervesen összefüggött a magyarországi pusztító árvizekkel. Nem meglepő tehát, hogy az újonnan megalakult Vízrajzi Osztály egyik legfontosabb feladatának tekintette egy árvízi előrejelző szolgálat megszervezését. Ez magába foglalta a meteorológiai és hidrológiai észlelőhálózat optimális kialakítását, egy az előrejelzésekkel kapcsolatos tevékenységet végző szervezet, a Vízjelző Szolgálat létrehozását, illetve az információk közreadása formájának a meghatározását is. A Vízjelző Szolgálat 1892. március 1-én kezdte meg működését, egyelőre csak a Tisza-völgy vízállásaira vonatkozóan, majd rövidesen Országos Vízjelző Szolgálattá alakult át.
Az első Világháború után Magyarország vízgyűjtőterületeinek egysége megszűnik, a folyók vízgyűjtő területének jelentős hányada idegen országok területére kerül át. Ez a tény jelentősen visszaveti az Országos Vízjelző Szolgálat fejlődését. 1921-ben megalakul a Nemzetközi Duna Bizottság, majd 1924-ben a Duna-medencében a Nemzetközi Vízjelző Szolgálat is, amely keretében meghatározzák a dunamenti országok közötti adatcsere tartalmi és formai kérdéseit.
Szervezetileg az Országos Vízjelző Szolgálat az 1929-től létrejött Vízrajzi Intézet keretein belül működik, majd kisebb vargabetűk után 1952-ben megalakul a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI), amelynek változó formájú keretein belül az Országos Vízjelző Szolgálat pontosan 60 éven keresztül tevékenykedett.
A VITUKI-nak 2012. tavaszán pecsételődött meg végleg a sorsa, ennek következtében az Országos Vízjelző Szolgálat 2012. augusztus 1-jétől egy új helyen, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) szervezetén belül látja el feladatait.
Forrás: dr. Stelczer Károly: A vízrajzi szolgálat száz éve. Budapest, 1986.
AZ ORSZÁGOS VÍZJELZŐ SZOLGÁLAT FELADATA
A nem sokkal korábban megalakult Országos Vízjelző Szolgálat feladatát a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium, 1899-ben készült kiadványában, az alábbiakban határozza meg:
„Az országos vízjelző szolgálat czélja és föladata: az összes érdekelteket, úgymint a Földmívelésügyi m. kir. Ministeriumot, az Országos Vízépítési Igazgatóságot, valamint a kir. Folyammérnöki hivatalokat, az ármentesítő- és vízszabályozó-, vagy vízhasznosító társulatokat, úgyszintén az illető közigazgatási hatóságokat és általában a közönséget lehető leggyorsabban értesíteni hazánk legjelentékenyebb folyóiban és völgyeiben mutatkozó vízállásokról és légcsapadékokról, valamint az ezekből várható vízállások magasságáról és esetről-esetre a hajózó víz mélységéről.”
E feladat meghatározás annyira pontos és teljes, hogy lényegében ma is megállná a helyét. A szolgálat feladatköre nem, vagy csak kismértékben változott, de megváltoztak a szervezeti keretek, és megváltozott a feladatok teljesítésének a tartalma és a formája is. A fenti, több mint száz esztendős feladatleírásból kiviláglik, hogy az Országos Vízjelző Szolgálat feladatainak ellátása egyrészt adatfeldolgozási, másrészt pedig előrejelzési tevékenység ellátását követeli meg.
Az Országos Vízjelző Szolgálat adatfeldolgozási tevékenysége során naponta összegyűjti, feldolgozza és közreadja Magyarország folyóinak vízjárását jellemző hidrológiai és vízgyűjtő területének hidrometeorológiai viszonyait jellemző meteorológiai adatokat. Ennek keretében az év minden napján mintegy 1200 meteorológiai állomás, és 700 hidrológiai észlelőhely összesen hozzávetőlegesen negyvenezer adata kerül feldolgozásra. Összegyűjti és közreadja a hajózható folyók (elsősorban a Duna) gázlóviszonyainak adatait. Naponta elkészíti és közreadja a több mint száz éves múltra visszatekintő Napi Vízjárási Térképet. Felügyeli, és folyamatosan karbantartja a beérkező adatok archiválása révén előálló Operatív Hidrometeorológiai Adatbázist (OPADAT) és az Országos Vízrajzi Adattárat a Duna Bizottság ajánlásának megfelelően, a dunamenti országokkal lebonyolítja a napi hidrológiai adatcserét.
Az Országos Vízjelző Szolgálat előrejelzési tevékenysége során folyamatosan figyelemmel kíséri és elemzi a Duna-medence hidrometeorológiai helyzetének alakulását, beleértve a hófelhalmozódás és –olvadás bonyolult folyamatainak a nyomon követését is. A Duna, a Tisza, illetve a Dráva-Mura vízrendszerének összesen 98 szelvényére naponta előrejelzi a vízjárás, illetve a főbb folyószakaszokra a jégjárás várható alakulását, árvíz idején (a területileg illetékes Vízügyi Igazgatóságokkal együtt) működteti az árvízjelző szolgálatot. Árvíz idején naponta elkészíti és közreadja a Rendkívüli Hidrometeorológiai Tájékoztatót, amelyben részletesen összefoglalja és elemzi az árvíz által érintett vízrendszer aktuális és várható hidrometeorológiai helyzetét. Minden év március 1-jén kiadja a Tavaszi Lefolyási Tájékoztatót, amelyben becslést ad a Duna és a Tisza tavaszi időszakban várható lefolyási viszonyaira.
Az Országos Vízjelző Szolgálat nemzetközi tevékenysége során, az alkalmazott hidrometeorológiai adatfeldolgozó és előrejelző rendszer kifejlesztése és üzemeltetése során felhalmozódott bőséges szakmai tapasztalat, és a rendelkezésre álló adatháttér felhasználásával részt vesz különböző hazai és nemzetközi együttműködésekben, illetve projektekben, például az utóbbi időszakban fokozatosan teret nyerő, klímaváltozással foglalkozó projektekben is.
Az Országos Vízjelző Szolgálat elérhetősége:
http://www.hydroinfo.hu